„Háromévesen kezdtem el táncolni, és azóta nem is hagytam abba” – bemutatkozik Mátyás Flóra, a Miskolci Balett új tagja!

Három előadásba beugrani, próbálni, újakat tanulni. Beindult az élet a Miskolci Balettnél is, Mátyás Flóra pedig mindennek a közepébe csöppent bele a 2020-2021-es évadban. Eddigi táncos pályafutásáról és az itteni élményeiről beszélgettünk.

A Miskolci Balett egyik új tagjaként kezded nálunk a munkát. Honnan kerültél ide? Hogyan indult a táncos pályafutásod?

Gyöngyösi vagyok és ott is kezdtem el táncolni. Már az általános iskolában jártam táncos képzésre, és akkor én ott azt mondtam, hogy „igen, szeretném ezt továbbvinni.” A Pécsi Művészeti Gimnázium és Szakgimnázium Táncművészeti képzésére jártam öt évig, ahol most végeztem, viszont az utolsó évben elkezdtem a Magyar Táncművészeti Egyetemen a táncos és próbavezető szakot, moderntánc specializáción.

Miért pont a Miskolci Baletthez szerettél volna csatlakozni?

Még nem érettségiztem, amikor az első próbatáncomra elmentem, ami pont a miskolci volt. Akkor az volt az első benyomásom, hogy ez egy olyan hely, ahova szívesen jönnék. Most pedig, amikor már volt is rá esély, hogy sikerüljön a felvételi, akkor nagyon örültem, hogy bejutottam.

Volt olyan mozzanat, amikor tudtad, hogy a tánc lesz az, amit életed végéig csinálni szeretnél?

Hároméves koromban kezdtem el táncolni, és szerintem azóta nem is volt olyan, hogy abbahagytam volna. Megvolt az a pillanat az életemben, amikor azt éreztem, hogy „igen, nekem táncosnak kell lennem,” persze olyan is volt, amikor az ellenkezőjét éreztem...😊 Hatodik osztályos voltam, amikor végleg eldöntöttem, hogy ezt szeretném csinálni. Persze megkaptam, hogy „még olyan fiatal vagy, nem tudod, hogy mit akarsz,” de utána kerültem Pécsre, és ott már biztos volt, hogy ez az én utam.

A Miskolci Balett a nagy volumenű, klasszikus könyv-, és filmadaptációk mellett játékos meseelőadásokat is színpadra visz. Hozzád milyen szerepek, történetek állnak közel?

Mindig is inkább modern beállítottságú voltam, úgyhogy az ilyen darabok állnak közel hozzám. A komolyabb hangvételű előadásokat közelebb érzem magamhoz, viszont ez a jó a színházban, hogy sosem unalmas! Még akár egy darabon belül is változhat, hogy mit kell éppen alakítani, és ez rendkívül izgalmas!

Rögtön bedobtak a mély vízbe, hiszen már futó előadásokba is be kell állnod, és ezután jönnek még az újak:

Így van, nagyon sok darabot kell megtanulnom, ami elsőre sok energiát vesz el, de jó kihívás, és bízom benne, hogy sikerül ezeket megugranom. Már a Hegedűs a háztetőn musicalben is benne leszek, valamint a Rózsa és Ibolya és a János vitéz mesebalettekben láthat a közönség.