„A kövér lúd esete” – az Ádám almái állítópróbáján jártunk

Előző évadunkban megmutattuk, milyen egy olvasópróba, rendelkezőpróba, de még zenejavító próbán is jártunk. Most pedig eljött az ideje, hogy meglessük, mi történik egy állítópróbán.

Az Ádám almái színpadi változata, amit Miskolcon most először láthat a közönség december 6-án Szabó Máté rendezésében, Anders Thomas Jensen azonos című dán-német filmje alapján készült, amit 2005-ben nagy sikerrel játszottak a magyar mozik, 2006-ban pedig az Európai Filmakadémia díjára jelölték.

A Játékszín színpadára a Jászai-díjas Füzér Anni álmodta meg a díszletet és a jelmezeket. Az állítópróbának természetesen ő az egyik résztvevője a rendezőn és a kijelölt műszakon kívül, akik lesik a rendező és a tervező minden kívánságát. „Ha már lúd, legyen kövér” – hangzott el a Játékszín színpadi felügyelőjétől. – Igen, ez még a kövér lúd esete – viccelődik Szabó Máté, utalva arra, hogy ilyenkor szárnyal a képzelet, és mindent (is) hozzátehetnek még a díszlethez, a kellékekhez - elméletben. Aztán hogy ez mennyire valósítható meg, az sok mindenen múlik:

Figyelembe kell venni minden centimétert, a nézőtéren a székek elrendezését, és természetesen azt is, hogy a műszaki és technikai beállításokért felelős kollégáknak minél egyszerűbb legyen a dolguk a hatékonyság érdekében (sűrű bólogatás az említett kollégák részéről a háttérben, amikor a rendező e szavakat kiejti).

Az Ádám almái történetének központi helyszíne egy templom, valamint egy almafa (már amennyiben a fát magát helyszínnek tekinthetjük). Az állítópróbán azonban már látjuk, hogyan szeretnék mindezt a Játékszín színpadán megjeleníteni. Jelződíszlettel jelölik a határokat és a későbbi kész díszlet elemeit. Ha szükség van némi módosításra, a tervező, a rendező és a műszaki csapat ezt mind meg tudják vitatni (hogy később aztán az olvasópróbán, „a 24. oldal körül eszébe jusson valami a rendezőnek és kitaláljon még valami extrát” - ilyen természetesen soha nem történik és minden az előre megtervezettek szerint megy.) *kacsintás kacsintás*

A rendező elárult néhány részletet a díszletről:

– A nézőket a díszlet egy furcsa templomba invitálja, ami igazából nem egy konkrét vallás, hanem maga a hit tere. A 4 alapelem (tűz, víz, levegő, föld) is megjelenik, például a tűz sütőként, a víz esőként. A föld eleme egyfajta sivatagi hangulatot teremt. Itt még gondolkozunk, hogy parafa reszelék vagy homok legyen a színpadon – meséli Szabó Máté.

Nagy szerep jut a díszletben a mennyezetnek, az előadás során eső, alma is aláhull innen. Arra is jó az állítópróba, hogy itt kiderüljenek az esetleges nehézségek, itt például már tisztán látszott, hogy a világítás megoldását ez majd nehezíti.

A Játékszín lehetőséget ad a nézőtér kreatív elrendezésére. Idén a Nem félünk a farkastól előadásban erre már láttunk példát, az Ádám almáiban pedig szintén nem a megszokott ülésrenddel találkozunk majd, ám ez a játszóhelyiség pont ezért zseniális: közelebb hozza a közönséget, játszani lehet a térrel, a színészek közvetlenül a néző fülébe búghatják el szövegüket - egyszóval rengeteg lehetőség rejlik benne, amit a rendező és a tervező ki is használnak.

Az állítópróba során azért igyekeznek véglegesíteni a legfontosabb elrendezéseket, kijelölik az alapdíszlet helyét, az apró simításokra pedig a próbák folyamán kerítenek sort.

Az Ádám almái december 6-tól látható a Miskolci Nemzeti Színházban.