Balett, ahogy azt kell – klasszikus balett workshop a Miskolci Balettnél!
A Miskolci Balett táncművészeihez ezen a héten Elek Tibor Zsolt balettművész érkezett, hogy klasszikus balett kurzust tartson a társulatnak – az évadban ez már a harmadik alkalom, hogy vendégművésszel dolgoznak a táncosok –, így hát előkerültek a spicc cipők, a szoros kontyok, a kecses lábemelések és eszméletlen forgások.
Közösségi oldalainkat figyelve, biztosan nem kerülte el senki figyelmét, hogy a Miskolci Balett társulatának hölgytagjai lábán az a bizonyos „fájós” balettcipő van. Minden tánc alapja a klasszikus balett, így hát természetes, hogy a táncművészek ezt a tudásukat is folyamatosan ápolják, fejlesztik. Ezért is érkezett Miskolcra ezen a héten Elek Tibor Zsolt balettművész, aki intenzív kurzus keretében dolgozott egy héten keresztül a táncosokkal.
Ha valaki kintről hallja a balett teremben szóló instrukciókat, úgy tűnhet, mintha nem is magyar szavak hangzanának el a mester szájából (ami igaz is, mivel a balettgyakorlatokat franciául tanulják meg a művészek); egymás után „darálja” a rúdgyakorlatok neveit, a táncosok értőn bólintanak, én is próbálom összeszedni minden elméleti balett tudásomat, hogy összerakjam, mit is fogok látni, de szinte várnom sem kell, megszólal a zongora, a varázslat elkezdődik.
Nem tudom, ki hogy van vele, de számomra a klasszikus balett az, ami minden alkalommal elkápráztat és órákig, napokig tudnék gyönyörködni benne. Talán azért, mert tudom, mennyi erőfeszítés áll a háttérben, még inkább értékelem azt az munkát és tudást, amit ezek a művészek nap mint nap a szemünk elé tárnak.
Apró, egyszerűnek tűnő mozdulatok, „csak felkapom” emelések, négy forgás egyhelyben – mindig olyan könnyűnek láttatják, nem? Na, pont ebben rejlik a balett gyönyörűsége: az a rengeteg munka, gyakorlás és precizitás elhiteti a nézőkkel, hogy ezek a táncművészek már eleve tánccal a vérükben születtek (habár ki tudja, lehet, hogy tényleg így van).
Azért a fegyelmezett munkába természetesen humor és vidámság is vegyül: az egyik emelés gyakorlása közben felmerült, hogy a lányoknak vajon melyik lába van behajlítva, miközben a fiúk a fejük felett egyensúlyoznak velük. A következőkre jutottak táncosaink:
– Az alsó!
– Én úgy tudom, hogy a felső!
– Én meg már sehogysem tudom...
Spoiler: végül a felső láb behajlítása mellett döntöttek.
Ugrások, forgások, emeléstechnika, élő zongorakíséret (Csermely Zsuzsanna és Rákai András jóvoltából) - a szó minden értelmében klasszikus balett tréninget követhettem végig, és most is rá kellett jönnöm, a Miskolci Balett táncosai előtt nem létezik akadály (legközelebb pedig nem hagyom otthon az elnyűtt balettcipőmet, hiszen vár még néhány kurzus a táncosokra idén, hátha én is közéjük vegyülhetek egy óra erejéig...)