„Ez a fajta kifinomultság csak az operára igaz” – Operabeavatónk próbáján jártunk
Idei operabeavatónk Giuseppe Verdi Falstaff című zenedarabja, melynek első felét az idei évadban láthatja a közönség, a másikat pedig a következőben. A bemutató előtt belestem a próbába.
![](https://daf37c19ef.cbaul-cdnwnd.com/d2a1203e934684a46b616ed090e2510f/200000225-464854747d/IMG_20190402_180915.jpg?ph=daf37c19ef)
Rég nevettem ennyit egy előadás próbáján, és ezzel nem voltam egyedül: a szereplőkön látszik, hogy élvezik, ahogyan a darab részletei összeállnak, sok komikus elem kerül az előadásba, hiszen elsősorban mégiscsak fiataloknak szól. Cser Ádámon, a színház zeneigazgatóján is látszik, hogy szereti színpadra vinni ezt az előadást, az éppen hiányzó szereplő helyére kérdés nélkül beáll, ha valamit módosítani akar, egy szempillantás alatt felugrik a színpadra és átadja az instrukciókat az énekeseknek, akik láthatólag ezt a bohókásabb szerepüket is szeretik.
Cser Ádámot kérdeztem arról, mire is számíthat a közönség.
– Felmerülhet a kérdés, hogy érdemes-e „fél” operát játszani, működik-e a dramaturgia. Én azt mondom, hogy igen, mivel minden egyes jelenet és karakter tükrözi azt, hogy az opera milyen műfaj – mondja a zeneigazgató. Szerinte a beavatónak pont az a legfontosabb feladata, hogy belehelyezze a nézőket az opera valódi világába, ami tulajdonképpen nem más, mint a zenén keresztül a szöveg értelmezése és a karakter megformálása.
Hozzáteszi, természetesen indirekt módon a mű alapvető jelentéstartalma nagyon komoly mondanivalót hordoz, ami mindig a legfontosabb! – Ennek szolgálatába állítom a viszonyokat, a komikumot és az összes mozgásformát, mozdulatot. Ahogyan a karakterek találkoznak, ahogy a sorsuk alakul, az érzéseiket, a belső változásokat a zene olyan érzékletesen és kifinomultan képes megjeleníteni, ami csak az operára jellemző – emeli ki a zeneigazgató.
Mint mondja, a beavató előadások kapcsán mindig igyekszik „túlzásba esni”: ha például van valami, ami bármilyen apró komikus tartalmat rejt, azt felnagyítják olyannyira, hogy szinte ne kelljen gondolkozni azon, mi, miért történik vagy hogy ki milyen; a „felnagyítás” miatt teljesen egyértelmű lesz. A kiváló csapatmunka pedig lehetővé is teszi, hogy ezeket minél jobban érzékeltessék a színpadon.
Mint ahogy a Miskolci Balett táncosainál érdekes volt látni a Casablanca vagy a Julie kisasszony komoly szereplői után hogyan alakulnak át a János vitéz mesekaraktereivé, ugyanolyan izgalmas megtapasztalni ezt most az énekeseknél a komolyabb hangvételű Hunyadi László opera után a Falstaffnál, amely egy könnyedebb és humoros előadás.
És hogy hogyan is épül fel a beavató? Cser Ádám elmondja:
A Falstaff első része április 3-án és 27-én látható a Kamaraszínházban.