Irodalom óra Don Juannal, párterápia a Görög-Nádasy párossal és Lajos András Rögtönzött Zeneköre – így telt nálunk a Színházak Éjszakája

Szeptember 21-én több mint 300 kíváncsi érdeklődő érkezett a színházba (azon a körülbelül hétszázon felül, akik a Luxemburg grófja operettünket nézték épp). Három készülő előadásunk próbájába leshettek be a színházbejárók a Színházak Éjszakáján, de ők maguk is megízlelhették a színész szakmát, a díszletkészítés rejtelmeit is felfedezhették, és bármiről faggathatták teátrumunk igazgatóját.

Akik éppen nem az esti előadásban játszottak/táncoltak/énekeltek, azok is fontos szerepet töltöttek be, hiszen a háromszáz ember hat csapatra oszlott szét, ezek vezetői lettek színművészeink. A legkisebb boszorkány próbája nem csupán a gyermekeknek lehetett érdekes: Szabó Attila rendező megmutatta, egy meseelőadás elkészítése is éppannyira komoly, mint akár egy operáé. A sok díszletelem és a kellékek használata, az akrobatikus mutatványok, a jelmezváltások nem kevés gyakorlást igényelnek a színészektől.

Görög László és Nádasy Erika párosa megdöbbent csendet hozott a nézőkre, persze csakis a legjobb értelemben. A Székely Kriszta rendezésében készülő Nem félünk a farkastól próbáján a közönség bepillanthatott a színészek által formált házaspár életébe, annak minden viszontagságával és szépségével. A jelenet után a látogatók arra voltak kíváncsiak, hogyan lehet ilyen szélsőséges karaktereket életre hívni, honnan gyűjtenek inspirációt a színészek. A Nádasy Erika által megformált szereplő, Martha, az előadás végére teljesen az alkohol mámorába zuhan; a színművésznő elmondta, nem olyan könnyű eljátszani azt, ha valaki részeg, hiszen arról nincs képünk és tapasztalatunk, hogy saját magunk milyenek vagyunk enyhén vagy teljesen bódult állapotban. Elmondta, ő más embereket próbál figyelni, és az ő viselkedésüket igazítja a karakteréhez.

A Don Juan próbáján szintén aktív volt a közönség, mindenkinek volt véleménye Molière nőcsábász figurájáról, akinek a Szőcs Artur rendezésében készülő előadásban a filozofikusabb oldalát láthatjuk. Simon Zoltán és Mészöly Anna adtak ízelítőt a darabból, mely után egy spontán irodalomórába vágott át a próba, hiszen rengetegen szóltak hozzá a látottakhoz.

Ezután drámaórára érkeztek a vendégek, hiszen Somhegyi György a színitanodákban is ismert és gyakran alkalmazott improvizációs játékokkal várta a színházbarátokat ezen az éjszakán. Minden korosztály szívesen és ügyesen vette a feladatokat és kihívásokat, egy idő után pedig úgy tűnt, senki nem akarja otthagyni ezt a vidám és élményteli állomást.

A következőkben sem kellett azonban búsulnia a vendégseregnek, hiszen a Don Juan irodalomórája után egy tervezőszakkörbe csöppentek be Slárku Anett vezetésével, aki az előadás díszlettervezője. Szerencsések voltak, akik nálunk töltötték a Színházak Éjszakáját, hiszen ők pillanthatták meg elsőként az előadás monumentális díszletét. Slárku Anett minden titokba bevezette a vendégeket a díszlettervezés folyamatáról, esetleges nehézségeiről. Kiemelte, azért szeret a miskolci teátrumban dolgozni (tavaly Hunyadi László előadásunk díszletét is ő tervezte), mert az itteni csapat mindig szívesen fogadja őt és a néha "őrült" ötleteit, a megvalósításban pedig teljes mértékben partnerek, ami megkönnyíti a munkáját.

Tabu idén sem volt, az érdeklődők bármit kérdezhettek Béres Attila igazgatótól. Szabó Máté művészeti vezetővel pedig egy kis meglepetéssel is készültek az ideérkezők számára: eljátszották, hogyan zajlik egy színész szerződtetése. A színész ezúttal egy önként jelentkező volt a közönség soraiból, a kéttagú bizottság pedig nem kímélte a sorsára váró művészt. Ismertették vele, mi az, amin változtatnia kellene, de a képzeletbeli következő évad egyik nagy szerepét megkapta: a megzenésített Csillagok háborúja Leia hercegnőjének szerepébe bújhat!

Az éjszaka nagy fináléjáról Lajos András és a Rögtönzött Zenekör nevű formáció gondoskodott, melyben színészek, zenészek és a Feketeszárú cseresznye fiatal szereplői vettek részt és készítettek egy fergeteges zenés-táncos showműsort 196. évadunk rímbe szedett, megzenésített címeiből. Lajos András ismét megmutatta sokszínű tehetségét, hiszen nemcsak a költői tálentuma jelent meg a produkcióban, a színművész táncolt, énekelt, zenélt, és nem mellesleg egy showműsor házigazdáját is lepipálva vezényelte le a záróműsort. A dalt természetesen megtanították a közönséggel is, így egy hatalmas közös énekléssel ért véget a Színházak Éjszakája a Miskolci Nemzeti Színházban.