Készül a Cyrano! – Érdekességek a próbáról (az avatatlan szemnek)

Március 22-én mutatjuk be a Cyrano című színművet Keszég László rendezésében. Most egy olyan próbáról fogok írni, amilyenhez még nem volt szerencsém.

A blog indulása óta számos próba különböző szakaszán vettem már részt, a Cyrano próbáján azonban még mindig tudott meglepetés érni. „Emlékpróba” – áll a próbatáblán, ami, ha úgy vesszük, a színház órarendje. Ilyenen már jártam, gondoltam magamban: a színészek jelző vagy kész díszletben veszik át a darab jeleneteit, a rendező pedig közben még ad instrukciókat a hogyanokról és miértekről: hogyan menjen hátra ez a szereplő, a másik miért ilyen hangsúllyal mondja azt a szót, és így tovább.

Most sem történt ez másképp, a próba elején a kellékek mozgatásáról volt szó: mikor, kik, hogyan hozzák be a kosarat, borosüveget. Ekkor szembesültem az első „váratlan fordulattal”: a jelenetet megemelt színpadon játszották, amely Közép-Európában egyedülálló módon ilyen állapotában is tud forogni. 25 éves koromra lehet, hogy a memóriám csapott be, de nem rémlik, hogy láttam volna a nagyszínpadot megdöntve, így – mint munkába állásom óta szinte minden nap – ez is újabb meglepetés volt számomra, hiszen igencsak hatásos, amikor leeresztik az addig 180 centiméter magasan megdöntött színpadot.

A jelenet egyes részei közötti megállásoknál a rendezőasszisztens munkájának újabb részébe is beleshettem. A rendező folyamatosan diktálja megfigyeléseit az asszisztensnek (itt: Pöltz Julianna), aki szorgosan feljegyzi azokat, majd egy-egy megállásnál a rendező mindig hozzá fordul, hogy számontartsa, milyen instrukciót kell még elmondania a színészeknek. Ilyenkor a szereplőknek is vannak észrevételeik; Harsányi Attila, aki Cyrano-t alakítja, egy kisebb technikai megjegyzéssel él: javasolja, hogy figyeljenek az oldalukon viselt kardjukra fel-, és leülésnél, mert ha nincsenek résen, „az előadás végére itt szemek fognak gurulni.” (És akkor most idézném a filmekből már jól ismert „a forgatás során egy színész sem sérült meg” mondatot, csak nálunk a forgatás próbát jelent.)

Harsányi Attila a próba szünetében mesélt egy kicsit arról, hogy egy héttel a premier előtt, hogyan alakítanak még a rendezővel a karakterén. Elmondta, már a „finomhangolásra” figyelnek leginkább, ezt pedig egy igen szemléletes hasonlattal magyarázta el:

És amikor azt hittem, hogy az „újdonságoknak” vége, akkor jött a legérdekesebb rész. Emlékeztem, hogy a próbatáblánál a Cyrano alá ki volt írva, hogy hangfelvétel, sok mindent ugyan nem tudtam róla, de arra biztosan nem számítottam, ami ezután következett. Az előadások közben, főként tömegjeleneteknél, legtöbbször zsivajt hallunk, a tömeg morajlását, összemosódó beszélgetéseket. Nos, ez nem egészen abban a pillanatban valósul meg a színpadon, ugyanis ezt előre felveszik.

A szereplők a színpad közepére gyűlnek, ahol a hangosítók felállították a mikrofonokat, Keszég László rendező pedig kiadja az utasításokat:

„Most legyen kötetlen beszélgetés...de a csúnya szavakat ne halljam!”

„Nagy örvendezést kérek, de ne sikítsatok.”

„Kántáljátok háromszor örömujjongásban, hogy Cyrano!” – Harsányi Attila javaslata erre a következő volt: „utána pedig csináljuk meg ugyan ezt, csak Cyrano helyett legyen Keszég!”

Volt itt megijedés imitálása, emberek beszélgetése egy állófogadáson, éljenzés, különböző hangsúlyokkal. Volt, hogy azonnali hangos morajlás kellett, de volt olyan is, hogy kialakuló beszélgetést kellett imitálni. A hangért felelős Zságer-Varga Ákos instrukcióját pedig mindenki értette, amikor azt mondta: „ne úgy kezdjétek... úgy, de ne úgy.”

Ezért szeretem a színházat. Ezt a mondatot a legtöbben nem tudnánk hova tenni, itt viszont ennyiből is értik egymást. Műszaki dolgozók és művészek együtt dolgoznak, hogy megszülessen az előadás, ha pedig valaki esetleg rossz helyen állna, a rendező csak annyit mond: „gyönyörű ember vagy, ezért jól világítható is” – jelezve, hogy ennél a résznél fontos lesz majd a világítás.