Készül a következő évad operettje! – a Luxemburg grófja próbáján jártunk

A 2018-2019-es évad még véget sem ért, színházunk már a következőre készül. Két előadás próbái is folynak, ezúttal a Luxemburg grófja című operett próbáját látogattam meg.

A 2019-2020-as évadban Rusznyák Gábor a Luxemburg grófja és a Vadkacsa előadásokat rendezi teátrumunkban. Előbbit már most elkezdték próbálni, hiszen a szeptemberben induló 196. évad első bemutatói között lesz Lehár Ferenc legmulatságosabb operettje.

Talán pont a humora miatt – vagy talán az érzés miatt, hogy lassan itt az évad vége –de a próba, amelyre beültem, hű volt az előadáshoz. Tréfálkozásban nem volt hiány (a komoly munka mellett természetesen), a rendező és a színészek is tudták, mikor fér bele egy-egy poén.

A történet szerint Báró Bazil Bazilovics, szerelmes az Opera ünnepelt énekesnőjébe, Didier Angèle-be. Feleségül is venné a nőt, de nem házasodhat rangján alul, nem engedi a pozíciója. Ellenben, ha Angèle, mondjuk, elvált grófnő lenne. Ehhez jön kapóra René, a szegény párizsi festő, aki hirtelen grófi rangot örököl, pénz nélkül. A két fiatalt hirtelen összeesketik, de úgy, hogy nem láthatják egymást. Három hónap múlva kellene elválniuk, de a véletlen, vagy az élet, egy este egymás mellé sodorja őket, s úgy szeretnek egymásba, hogy nem is tudják, hogy már házasok.

Több és kevesebb szereplős jelenetet is láthattam a Nagyszínpadon ez alkalommal. A közös bennük, hogy mindig figyelni kell az apró részletekre. A rendező egy ponton meg is szólalt, „ez egy impresszionista festmény lesz”, és ha belegondolunk, ott is fontosak a részletek, hiszen ha távolabbról nézzük, akkor áll össze teljes egészében, ehhez azonban nem hiányozhatnak az apró dolgok. Rusznyák Gábornál pedig ez különösen igaz, hiszen rendezéseiben megszokhattuk, hogy egyszerre akár több esemény is zajlik a színpadon, az áthallások nem ritkák, ha pedig a néző szemfüles, észre is veszi ezeket.

Különösen igaz ez azoknál a jeleneteknél, amikor a színészeken kívül az énekkar és a Miskolci Balett táncosai is jelen vannak. Lőcsei Jenő, Liszt Ferenc-díjas táncos, koreográfus, érdemes művész, aki az előadás koreográfusa, nem először dolgozik a miskolci társulattal. – Az operettben a próza, az ének, a színjáték, a tánc és a látvány összpontosul egyszerre a színpadon, de az ország egyik legrutinosabb társulata a miskolci ebből a szempontból, így gond nélkül tudunk készülni – mondja a koreográfus.

És hogy mi mindent néznek át egy próba alatt? Lőcsei Jenő ezt is elárulta:

Két személyes kedvenc momentum a próbáról:

1. Rózsa Krisztián, Czakó Julianna, Harsányi Attila a színpadon. Julcsi Harsányi felé veszi az irányt, mit sem törődve az ölelésére váró Krisztiánnal. Rusznyák Gábor a jelenet végén megszólal: „és a gesztus (ti. az ölelésre karjait nyújtó Krisztián gesztusa) hol volt?” Jött is a válasz Krisztiántól: „fejben.” A rendező rákontrázott: „azt majd a Játékszínben” – jelezvén, a Nagyszínpadon jól látható, nagy gesztusokra van szükség.

2. Vendéglő/étterem, sokszereplős jelenet. Kocsis Andrea és Márton Richárd János táncos-kettőse, különböző mozgások. Rusznyák Gábor: „én teljesen otthon vagyok a táncművészet világában, de ebből a mozdulatból nem derül ki, hogy nincs pénzetek”(kifizetni a fogyasztást).

Megjegyzés: A fent említett jelenetek során elhangzott utasításokban és hozzászólásokban természetesen felfedezhető az irónia, mely csak hozzáadott a próba jó hangulatához. A bejegyzés írójának a nap további részében enyhe arcizomfájdalmai voltak a nevetéstől.

Ha más is hasonlóra vágyna: Luxemburg grófja, szeptember 20. Nagyszínház.