Már készülünk a következő évadra – a Feketeszárú cseresznye próbáján jártunk

Korábbi bejegyzésünkben említettük, hogy már a következő évad két előadása is készülőben van. Ezúttal a Feketeszárú cseresznye egyik próbáján jártunk.

Hunyady Sándor művét Szőcs Artur viszi színpadra a 2019-2020-as évadban teátrumunkban. Az író egykor így nyilatkozott drámájáról: „Egyetlen pezsgős éjszaka hangulata, amely sehogy sem akar elfakulni bennem. A háború derekatáján történt, hogy a szabadkai "Pest" szálló éttermében mulató társaságba keveredtem. Ennek az éjszakának királynője egy magas, karcsú fiatalasszony volt. Fekete volt ez az asszony, mint a kőszén. A haja fekete, a bőre fekete, a szeme, mint a fekete strassz. Azt láttam, hogy egész becsületével, szeretetével és gyengédségével ragaszkodik az urához. De viszont azt is észrevettem, akármint titkolta erkölcse és szemérme, hogy halálosan szerelmes az egyik huszárba. Arra gondoltam, hogy milyen drámai komplikáció lenne, ha a sors egyszer próbára tenné ezt a szenvedélyes, erős teremtést: válasszon.”

Ezt a szenvedélyes teremtést pedig Czvikker Lilla játssza majd, aki az új évadban csatlakozik társulatunkhoz (Koller Krisztiánnal együtt, akivel szintén találkozhatunk az előadásban). A próba után Lilla részletesebben mesélt a darabról és karakteréről:

Lillával már találkozhatott a közönség, hiszen az évad végén a Hello, Dolly! egyik előadásába is beugrott Mrs. Irene Molloy szerepébe. – Viszonylag kevés idő alatt kellett megtanulnom a szerepet, de úgy érzem, hogy sikerült. A társulat egy részét is megismertem ezáltal, aminek nagyon örültem; kicsit olyan volt az az előadás nekem, mint egy ünnep – osztotta meg gondolatait Czvikker Lilla.

Jelen előadásban ismét Szőcs Arturral dolgozik, aki a Hello, Dolly! musical rendezője is. Bár a Feketeszárú cseresznye nem zenés-táncos előadás, mégis nagy hangsúlyt kap mindkét műfaj. A koreográfiáért Fűzi Attila felel, a zenét pedig a Babra zenekar adja, akik a déli szláv népek és a Balkán ezerarcú zenei hagyományait élesztik újjá. Ezt pedig mindig a megfelelő pillanatban teszik. A próba során néha olyan érzésem támadt, mintha filmet néznék, hiszen ezekben is az „aláfestő zene” a megfelelő pillanatokra erősít rá. A Babra zenészei ezt a funkciót is ellátják, de hagyományos „zenekari” mivoltukban is részesei az előadásnak, amivel igazán különleges atmoszférát teremtenek: a boldog pillanatokhoz és a mulatozáshoz, de a komorabb-komolyabb jelenetekhez is tökéletesen passzoló hangzást biztosítanak, hiszen az első világháború, majd a trianoni békeszerződés idején játszódó történet nem csupán a szerelmi szálat bontja ki; a határok és a politikai viszonyok átrendeződésének következményei akaratlanul is beszivárognak a mindennapi életbe.

Két kedvenc momentum a próbáról:

1. A színházi hívón párszor már felfigyeltem a „kérem a halottakat!” felszólításra. Bár elsőre kicsit morbid és szürreális volt ezt hallani, de a próbát nézve teljes mértékben értelmet nyert a fenti mondat, és tudom, hogy nem szükséges zombi-apokalipszistől tartanom.

2. Csókjelenet – ez szintén elég gyakori a színpadon. Jön az utasítás a rendezőtől: „akkor a csók végétől nézzük!” majd az elkeseredett arcokat látva így korrigál Szőcs Artur: „A csók elejétől nézzük!”

A Feketeszárú cseresznyét október 11-én mutatjuk be a Kamaraszínházban.