Miskolcon az Elza-trilógia mindhárom része!

Egyedülálló esemény történik városunkban: a k2 Színház és a Miskolci Nemzeti Színház közös produkciója, az Elza-trilógia minden epizódja látható egymás utáni három este teátrumunkban. A lejárópróbán jártam.

Biztosan vannak jó néhányan, akik néha, csak úgy, mert miért ne, megnézik kedvenc filmsorozatuk minden részét. Szünet nélküli maratonban, vagy egymást követő napokon. Nos, a miskolci irodalom-sci-fi-fantasy rajongók most ünnepelhetnek, hiszen a Fábián Péter és Benkó Bence által rendezett Elza-trilógia mindhárom részét megtekinthetik egymást követő három estén.

Az előadások történetében ez az első alkalom, hogy mindhárom részt eljátsszák a Játékszínben: április 3-án az Elza, vagy a világ vége, április 4-én az Emberek alkonya, április 5-én pedig az Eklektikon 2048 látható. A két rendező elmondta, az Elzát már több mint egy éve nem játszották, így az előadás előtt egy úgynevezett lejárópróbát tartottak.

A színészek láthatóan élvezik ezt a trilógiát. Az első rész próbáján Benkó Bence elmondta, itt tényleg az a legfontosabb, hogy a szereplők „lejárják” a darabot, felidézzék a színpadi mozgást, a végszavakra figyeljenek. A fény-és hangtechnikáért felelős kollégák is így tesznek, ha valami máshogy történik, mint korábban, azt korrigálják, esetleg újragondolják.

A színészek a komoly munka mellett is jól érzik magukat. Ha éppen valaki nem pontosan mondaná vissza a szövegét, a másik segít neki, vagy éppen nevetnek: egymással, egymáson. A néha nyelvtörőkre emlékeztető szófordulatokba még a legjobbak is belegabalyodnak, ez jó néhányszor adott okot arra, hogy a színészek és a rendezők nevetésben törjenek ki.

A trilógia minden részének központi problémájában a kultúra és a hatalom volt a két hívószó. Az első részben Babits Mihály Elza pilóta, vagy a tökéletes társadalom című disztópikus regényét vették alapul, a másodikban egy nem létező novelláskötetet „mintegy kihasználva” írták meg az Emberek alkonyát, de rájöttek, mennyire rímel az Elza történetére. – Mintha az apokalipszis témája érdekelne bennünket. Hogyan lehetne körüljárni, hogy egy szinte végstádiumban lévő társadalom ne maradjon ebben az állapotában, és ne forduljon még rosszabbra minden. Ezért jött az az ötletünk, hogy legyen egy pici kapocs az előadások között, miközben önmagában is érthető marad – mondták a második rész bemutatója előtt. A harmadik rész, az Eklektikon 2048 pedig a trilógia epikus záró darabjaként, és önmagában is értelmezhető: ebben az epizódban a kultúra birtoklásáért folytatott harc sose ér véget, de az igazság kereséséről nem szabad lemondani, ezért kell újra és újra beszélni róla. De persze a komoly gondolatokat reménnyel, rengeteg humorral és különleges látványvilággal ellenpontozzák az alkotók.

Mindhárom előadás teltházas, a miskolciak szívébe belopta magát a trilógia. Fábián Pétert (és Benkó Bencét) arról kérdeztem, ők miért szeretik ezeket az előadásokat: