Mozgalmas előadás – A FLY Dance Company produkcióját a világosítópult mellől követtük végig

Április 16-án, a Horizont Nemzetközi Kortárstánc Fesztivál „nulladik” napján az amerikai FLY Dance Company érkezett hozzánk, hogy a Kamaraszínházban adjanak elő egy Magyarországon még sosem látott táncprodukciót. Ezúttal azonban nem a szokásos ülőhelyről néztem végig az előadást.

A houston-i táncegyüttes tagjai az előadás napján érkeztek. Feltérképezték a színpadot, előkészítették jelmezeiket, bemelegítettek, hiszen két felvonás erejéig kellett toppon lenniük, nem is akárhogy: a hip-hop stílust klasszikus zenére táncolják. Emellett a színházi elemek is fontos szerepet játszanak, de még egy gördeszka is előkerül a produkció alatt. Színes jelmezek váltakoznak, néha csak egy táncos, máskor az egész csapat fent van a színpadon, a vibráló energiájuk tagadhatatlan, ez az esti előadás alkalmával bebizonyosodik, amikor a közönség még többet és többet akar belőlük.

Az én feladatom ezen a napon a tolmácsolás volt. Nos, nem „csak” tolmácsolás. Minden színpadi produkcióhoz tartozik hang-és fénytechnika. Jómagam a fénynél segédkeztem, a hangommal. Ugyanis a FLY Dance koreográfiája alatt nem kevés váltás történik: mind táncban, jelmezben, és bizony, fényben. Ezeket a fénybeli váltásokat körülbelül 60 pontban szedte össze az amerikai együttes koreográfusa, aki a zenéért és a világításért is felel.

Itt jöttem képbe én: annak érdekében, hogy minden az elképzelés szerint menjen, én is ott voltam – ha épp fordításra volt szükség –, amikor színházunk világosítója és a koreográfus összeültek, hogy végigvegyék azt a jó sok pontból álló listát a fények váltakozásáról. Elölről, oldalról, fentről, fentről-oldalról, hátulról; fehér, kék, piros, sárga, és a szivárvány szinte minden más árnyalata. Ezeknek az egyszerű és a nem is olyan egyszerű kombinációja szükséges egy-egy előadás világításához. A FLY Dance produkciója energikus, tehát a villogó, gyors, élénk színek dominálnak. Azonban van olyan rész, mely kevésbé igényli a szemkápráztatást, így azokban a pillanatokban lágyabb, egyszínű fény szükséges.

Mindezeket kézi vezérléssel és előre beprogramozott effektekkel lehet elérni. Sőt, néha a kettő kombinációja szükséges. Mint a színházban már nem először, ezt is elképedve néztem. Ugyan én fordítottam angol és magyar között, de egy világítástechnikai tolmács nekem is elkélt volna, ahogy néztem a sok gombot és kódot az irányítópulton és a számítógépen.

Az esti előadás során pedig ismét a világosítópult mellől követtem végig a táncprodukciót, hiszen itt is figyelni kellett, hátha valamit hamarabb vagy később kell váltani; a csapat koreográfusa hol a színpadon táncolt, hol a takarásban szólt nekünk az ügyelőpultból, hogy mikor adjuk a fényeket, mikor vegyük el azokat.

Mozgalmas előadás volt, mind a színpadon, ... mind pedig fent, a világosítópult mellett. A színház életének újabb szeletébe tekinthettem be, és elgondolkoztam: lesz valaha olyan, hogy mindent kiismerek, vagy mindig tartogat majd meglepetést számomra a teátrum? Akárhogy is legyen, egy biztos: megírom a blogon!