Részletek, zene, labirintus: A velencei kalmár újabb próbáján jártunk

Március 29-én mutatjuk be William Shakespeare műve alapján A velencei kalmárt Mohácsi János rendezésében. A próbafolyamat újabb szakaszába lestem be.

Először azt hittem, rossz helyen járok. Hangos dallam szólt a Csarnokból, és amint beléptem, láttam, hogy élőzene ez: ráadásul a színészek szólaltatták meg a hangszereket. Több gondolatom is volt: „Akkor ez most zenés darab lesz?” „Ez még nem a próba, csak a színészek örömzenéje?” „Nem is jó előadás próbáján vagyok?”

De hát a színészek egyeztek A velencei kalmár szereplőgárdájával, így gondoltam, csak nem lehetek rossz helyen. Ebben gyorsan megerősítést is kaptam az ügyelőtől (Gazdóf Dániel), aki elmondta, az előadás része, hogy valamelyik jelenetnél bizony a színészek ragadnak hangszert a kezükbe. Úgy tűnik, egyre többször próbálják ki magukat a művészek más területen is; gondoljatok csak a János vitézre, ahol a Miskolci Balett tagjai zenélnek és szavalnak is a tánc mellett.

Megtudtam, hogy sok próbát indítanak így, hiszen, bár A velencei kalmár nem zenés darab, a muzsikaszónak hitelesnek kell lennie, ehhez pedig szigorú gyakorlás szükséges. A zenés napindító után pedig jöhet a „tényleges” próba. A Mohácsi András által tervezett labirintusszerű díszlet egy kis részletét is láthattam, melyről az előző bejegyzésben részletesebben is írtam. Érdekes lesz látni, hogyan használják majd a teret a színészek, ha már az egész „útvesztő” díszletként fog állni a színpadon.

A 10 és 14 óra közötti próba alatt határozottan láthattam, mennyire fontos az ismétlés. No, nem csak azért, hogy a színészek fejében minél jobban rögzüljön a szöveg, hanem éppen azért, hogy ha valamilyen változtatás történik, akár csak egy szó vagy apró mozdulat is, az mindenképpen bevésődjön a művészek játékába. Aztán persze az egy másik kérdés, hogy előfordul: a változtatás mégsem volt jó ötlet és ki kell venni, de ezeknek a miértjét a rendező instrukcióiból tökéletesen megértik a színészek.

Görög László, aki Shylock-ot alakítja, azt mondja, nem egyszerű a megformált karakterről beszélnie. – Mindig az jut eszembe, amit Woody Allen mondott; ő mindig megnézi az előzeteseket és a werkfilmeket, amelyekben még nagyon nagy ötletek vannak, majd a filmekben ebből nem lát semmit – magyarázza a színművész, és hozzáteszi, a lényeg az lesz, hogy a néző mit fog gondolni és érezni az előadás alatt.

Arról is mesélt, milyen Mohácsi Jánossal együtt dolgozni. – János úgymond mindennek megágyazott, hogy ez az előadás jó lehessen: komoly összmunka kell hozzá, és a rendező egyszerre tud gondolkodni a színésszel, vagy akár helyette, de díszlettervezőként és zeneszerzőként is megállja a helyét – mondja a színművész. Úgy fogalmaz, Mohácsi János a „miértekben” is rengeteget segít: ki, mit, miért csinál, miért csinálják magát az előadást, miért ilyen ez a szövegváltozat...

Görög László az általa alakított karakterről is megosztott néhány gondolatot, valamint arról, hogy látja az előadást így, körülbelül két héttel a bemutató előtt:

A próbán épp egy tárgyalási jelenet zajlott, bíróval, felperessel, kalapáccsal. Aki látott már olyan külföldi filmet, amelyben bírósági tárgyalás volt, tudhatja, hogy a bíró kalapáccsal utasít rendre vagy éppen zárja le a mondandóját. Nos, itt is van kalapács – néha több részletben. Nem szeretnék spoilerezni, hiszen a jelenet gegjét venném el, azonban az biztos, hogy Somhegyi György karaktere és a kalapács (korábban pedig egy radír) pont jó helyeken ad humort az előadásnak.

A velencei kalmár március 29-től látható a Kamaraszínházban. Az előadás 18 éven felülieknek ajánlott.