Best of MNSZ 2018-2019-es évad

Idén januárban indult színházi blogunkon sok érdekességet mutattunk meg a színfalak mögötti életből. Ez természetesen a következő évadunkban is folytatódni fog, de addig is, összeszedtünk néhány felejthetetlen pillanatot az idei évből.

„Best of” - tehát „A legjobb...” -, de ha őszinte akarok lenni, nem tudnék szigorúan véve legjobb pillanatot választani az első évemből a Miskolci Nemzeti Színházban, így inkább összegyűjtöttem néhány igazán emlékezetes pillanatot a 2018-2019-es évadból.

(Megjegyzés: a sorszámok nem „emlékezetességi” sorrendet jelentenek, akár összevissza is írhatnám őket, de a megszokott rendszer miatt mégiscsak marad a hagyományos 1., 2., 3... számozás.)

1. Előadás a kulisszák mögül

A teátrum munkatársaként sok helyen jártam már, ami „kulissza mögötti”, de az egyik „legmögöttibb” (vagy inkább felettibb) talán az volt, amikor a világosítópult mellől nézhettem végig egy előadást. Az amerikai tánccsapat, a Fly Dance Company adott látványos műsort a Kamaraszínházban áprilisban, én pedig ugyan tolmácsként voltam jelen, mégis beleshettem egy előadás világosításának folyamatába. Rendkívül érdekes volt látni, hogy ami a nézőtérről csak annyinak tűnik, hogy piros fényből átváltunk kékbe, azt mennyi programozás és időzítés előzi meg. Az erről szóló bejegyzés ITT található.

2. Amikor Harsányi Attila a Cyrano-t leveskészítéshez hasonlította

Kontextusból kiragadva persze ez így elég furcsán hangozhat, ha azonban ITT megnézitek a videót és elolvassátok a bejegyzést, máris érteni fogjátok, mire utalt a színművész. Egy előadás finomhangolásáról mesélt Harsányi Attila, hogy a végső nagy hajrában mire figyelnek a rendezővel. Itt tapasztaltam meg először azt is, hogyan készül az „alapzaj” és a tömeg morajlása, ami szintén érdekes és meglehetősen vidám pillanatokat okozott.

3. Éder Vera fotózza a Miskolci Balett táncosait

De nem is akárhogyan! Nem kezdek bele ismét részletesen a két nap felidézésébe, mert akkor még legalább három bejegyzés születne, legyen elég csak annyi, hogy ez volt az egyik „leglegleg” az eddig itt töltött időm során. Az eredeti bejegyzésben eleget ömlengtem Éder Vera zsenialitásáról és a táncosok elképesztő mozdulatairól, javaslom, hogy olvassátok el ismét (bevallom, én is ezt fogom tenni).

4. Miskolci Balett

Ha valaki már látott akár egy előadást is a társulattól, akkor annak nem kell magyaráznom ezt az egyszerű alcímet. Három önálló előadásuk próbáit követtem végig, az első mozdulatoktól a színpadra állításig, és nem túlzok, ha azt mondom, minden, amihez nyúlnak, arannyá változik (a Szentivánéji álom előadásban például, ha az aranyra festett arcukhoz hozzáérnek, a kezük is arany lesz). De félretéve a viccet, a rendkívül sokszínű társaság Kozma Attila vezényletével a legkülönfélébb történeteket tudja megjeleníteni a színpadon, kezdve a gyermekeknek szánt mesétől, a viharos szenvedélyeken át a kirekesztés-befogadás társadalmi problémájáig.

5. „A zene az kell”

Na jó, nem kell meglepődni; ha éppen zenés darabokkal való tapasztalatomról fogok írni, akkor ez pont idevág, nem? Na szóval, idén a Hunyadi László operánk kapcsán (rendező: Szőcs Artur) ismerhettem meg közelebbről a zenekar életét. Ebben a bejegyzésben Cser Ádám zeneigazgató mesélt bővebben a zenejavító próbáról, és magáról a Hunyadi operáról, aminek már a díszlettervei is elvarázsoltak, amiről ITT írtam bővebben.

Remélem, hogy mindenkinek tudtunk néhány érdekességet mutatni a színház eddig rejtett világából, és készüljetek, mert a következő évadban is sokszor belesünk majd a függöny mögé!